Tartalomjegyzék:
A paranoia egy tartós, irracionális érzés, amely azt érzi, hogy az emberek arra törekednek, hogy megszerezzenek téged, vagy hogy másokra bosszantó figyelem tárgya vagy. Ez a megalapozatlan mások iránti bizalmatlanság megnehezíti paranoiás emberekkel a társasági életet és a szoros kapcsolatot más emberekkel. A paranoia oka nem világos, de úgy gondolják, hogy ebben szerepet játszik a genetika. Ezenkívül nincs abszolút gyógymód erre az állapotra.
Tehát gyógyítható? Ez a körülményektől függ, de nem jelenti azt, hogy lehetetlen. Mielőtt megtudnánk, melyek azok a dolgok, amelyek gyógyíthatják a paranoiát, jó, ha először ismerjük a tüneteket!
Paranoid tünetek
A paranoid tünetek enyhétől súlyosig terjednek. Valójában a tünetek az októl függenek, de általában a következő állapotokat tapasztalják:
- Könnyen megsértődik
- Nehéz megbízni másokban
- Nem szembesülhet különféle kritikákkal
- Mások észrevételeit veszélyesnek tekintik
- Mindig a védekezésben
- Legyen ellenséges, agresszív és érvelő
- Kompromisszumot nem lehet kötni
- Nehéz megbocsátani és elfelejteni
- Mindig azt gondolja, hogy mások rosszul beszélnek a hátuk mögött
- Mindig arra gyanakodva, hogy más emberek hazudnak, hogy megtévesszék
- Nem bízhat senkiben
- Azt gondolni, hogy párkapcsolatban lenni nehéz
- A világ állandó fenyegetést jelent
- A világ üldöztetésének érzése
- Higgy az indokolatlan összeesküvés-elméletekben
Hogyan lehet gyógyítani a paranoiát?
Bár erre az állapotra nincs abszolút gyógymód, a kezelés segíthet az embereknek a tüneteik kezelésében, ami boldogabb és produktívabb élethez vezet. A kezelés az állapot típusától és súlyosságától függ, de ezek a következők lehetnek:
1. Pszichoterápia
A legtöbb mentális rendellenességhez hasonlóan a pszichoterápia is az egyik kezelés. A paranoid rendellenességekkel küzdő egyének ritkán keresnek kezelést. Ezért nem meglepő, hogy nagyon kevés kutatást végeznek ennek a rendellenességnek a leghatékonyabb kezeléséről.
Lehetséges, hogy az egyszerű, ügyfélközpontú megközelítést hangsúlyozó terápiák lesznek a leghatékonyabbak. Az ezzel a rendellenességgel rendelkező embernél a szokásosnál nehezebb kapcsolatot létesíteni, ezért gyakori a korai felmondás (a kezelés korai leállítása). A terápia előrehaladtával a beteg fokozatosan bízhat az orvosban. Elkezdheti kifejezni néhány paranoid gondolatot, ami a fejében jár. A terapeutának ügyelnie kell arra, hogy egyensúlyban legyen a terápia céljai és a beteg gondolkodása között, hogy ne keltse fel a beteg gyanúját. Ezt nehéz fenntartani, még akkor is, ha a terapeuta már jó kapcsolatban van a pácienssel.
Abban az időben, amikor a beteg paranoid meggyőződése alapján cselekszik, a terapeuta hűsége és bizalma megkérdőjeleződik. A kezelést nem szabad kihívásként alkalmazni a kliens számára, mert fennáll annak a kockázata, hogy az ügyfél végleg elhagyja a terápiát. Mivel a paranoid hiedelmek téveszmék és nem a valóságon alapulnak, hiábavaló racionális szempontból vitatkozni velük. A kihívást jelentő hiedelmek mind a klienst, mind a terapeutát meghiúsíthatják.
Minden orvosnak és mentálhigiénés szakembernek, aki kapcsolatba kerül egy ilyen rendellenességgel rendelkező ügyféllel, nagyon tisztában kell lennie azzal, hogy a kliensre gyakorolt hatás túlzott. A halk poénok általában nem zavarják annyira, de a kliens információkkal kapcsolatos olyan ábrás vagy szatirikus szavak, amelyek nem közvetlenül a kliens szájából származnak, sok gyanús problémát vetnek fel. Az élet olyan dolgai, amelyekről mások általában nem gondolnának kétszer, könnyen az ügyfél figyelmének középpontjába kerülhetnek ezzel a rendellenességgel, ezért ügyelni kell az ügyféllel folytatott megbeszélésre.
2. Gyógyszerek
A gyógyszerek általában ellenjavalltak erre a rendellenességre, mert felesleges gyanút kelthetnek, ami általában a terápia be nem tartásához és a kezelés leállításához vezet. Bizonyos állapotokra felírt gyógyszereket rövid időre azonnal fel kell venni az állapot ellenőrzésére.
A szorongás elleni szerek, például a diazepam, olyan gyógyszerek, amelyeket vény alapján lehet kiadni, ha az ügyfél akut szorongásban vagy izgatottságban szenved, amely megzavarta a napi normális működést. Antipszichotikus gyógyszerek, például tioridazin vagy haloperidol adhatók, ha a páciens súlyos izgatottsággal vagy téveszmékkel járó gondolatokkal rendelkezik, amelyek a pácienst bánthatják, vagy más módon károsíthatnak másokat.
