A különbség a kóros hazug és a kényszeres hazug között

Biztosan mindenki hazudott egész életében, mert alapvetően a hazugság elválaszthatatlan része a mindennapoknak. Van azonban olyan ember, aki annyira szereti a hazugságot, hogy a körülöttük élők nehezen tudják megkülönböztetni, mi a valódi és mi nem. A hazugságot élvező embereket két típusra oszthatják, nevezetesen a kóros hazugokra és a kényszeres hazudozókra.

Mi a kóros hazug?

A kóros hazugok olyan emberek, akiknek már van szándékuk és szándékuk hazudni. Annak, aki a kóros hazug szerepét tölti be, világos céljai vannak, ahol mindig remélni fogja, hogy hazugsággal megvalósítható a célja.

Az ilyen típusú hazugságokat elkövető emberek általában ravasz természetűek, és csak saját nézőpontjukból vagy nyereségükből látják a helyzeteket. Nem törődnek mások érzéseivel és hazugságaik lehetséges következményeivel.

A legtöbb kóros hazudozó továbbra is hazudik, annak ellenére, hogy már tudja, hogy hazudnak. Ezáltal gyakran önvádló hazugságokat követnek el, ami sokkal nehezebb megérteni őket.

Mi az a kényszeres hazug?

Hazudni, mert a felesleges hazugok szokás. Valószínűleg bármiről és minden körülmények között hazudhatnak. Az ilyen típusú hazugságokat elkövető emberek általában azért hazudnak, hogy elkerüljék az igazságot. Ha őszintén beszélnek, kényelmetlenül érzik magukat.

Legtöbbször a kényszeres hazugok hazudnak, hogy hűvösebbnek tűnjenek, mint más emberek. Ebben az esetben a kényszeres hazugságot gyakran "képalkotásnak" nevezik. Akik hazudnak, azok alapvetően tisztában vannak hazugságaikkal. A hazudozást azonban nem tudták abbahagyni, mert megszokták.

Mi a különbség a kóros és a kényszeres hazugok között?

A fent említett két magyarázatból első pillantásra ez a kétféle hazugság ugyanúgy néz ki. A Doctor's Ask oldalról idézve Paul Ekman, Ph.D., a Kaliforniai Egyetem pszichológiai professzora is ugyanezt mondta. Azt mondja, hogy a hazugság két szélső típusa annyira hasonló, hogy nehéz megkülönböztetni őket. Kényszeres kóros hazug lehetsz.

Leegyszerűsítve azonban a kóros hazudozó szándéka hazudni kezdettől fogva, és továbbra is hazudni fog, annak ellenére, hogy mások tudják, hogy nem mond igazat.

Eközben a kényszeres hazudozóknak eleinte nem lehet szándékuk hazudni. Csak ha szembesül egy olyan helyzettel, amely sarokba szorítja vagy fenyegetést érez, a kényszeres hazudozó tehetetlenné válik, és tovább hazudik.

A szélsőséges hazugságot elkövető embereket mentális rendellenességnek kell tekinteni?

Az alapvetően kényszeres hazugságokat és a kóros hazugságokat már régóta tanulmányozzák a szakértők. Ennek ellenére a kutatók még mindig nem igazán tudják, mi okozza a kétféle hazugságot, ha mentális rendellenességként kívánják összekapcsolni őket.

Például a szakértők nem tudják, mi késztet valakit ilyen szélsőséges hazugságra. Tudják, hogy a legtöbb ember, aki szokásból és önképének javítása érdekében hazudik. Azonban még mindig vitatkoznak arról, hogy ez a kétféle hazugság illeszkedik-e a tünetekbe, vagy maga a betegség.

Éppen ezért a kóros és kényszeres hazugokat mindeddig nem lehet tünetként vagy akár mentális betegségként megemlíteni.

Változhatnak a hazugok?

A szélsőségesen hazudozó emberek többsége nem akar és nem is tud megváltozni pusztán gyógyszeres kezeléssel. Általában megváltoznak, ha problémájuk támad.

Például kiderült, hogy az általuk elhangzott hazugságok hatással voltak a csődre, a válásra, az állás elvesztésére, vagy törvénybe keveredtek, így börtönbüntetést kellett letöltenie.

Még mindig kevés kutatást végeznek a hazudni szokott emberek kezelési lehetőségeiről. Jó hír azonban, hogy a kutatók úgy vélik, hogy a tanácsadás vagy a pszichoterápia segíthet a szélsőséges hazugságot elkövető embereknek a változásban, azáltal, hogy a hazugság impulzusainak vagy kényszerének csökkentésére koncentrálnak.