Több személyiség, más néven disszociatív rendellenesség felismerése & bull; szia egészséges

Diszociatív identitászavar, korábban több vagy több személyiség néven ismert többszörös személyiségzavar , egy összetett pszichológiai állapot, amelyben a szenvedőnek két vagy több különböző személyisége van, és viszont átveszi az azt átélő egyén tudatát.

Néhányunk gyakran disszociációt tapasztal, más néven olyan helyzeteket, amikor elragad bennünket, álmodozás , miközben ábrándozik vagy munka közben. A disszociatív identitászavar a disszociáció súlyosabb formája, amelynek következtében az ember elveszíti a gondolatok, emlékek, érzések, cselekedetek feletti uralmat és tudatát identitásának. Ezeknek a különböző identitásoknak még a nevük, a temperamentumuk is különböző Önarckép ami szintén más.

Mi okozza a többszörös személyiségzavart?

Nincs határozott magyarázat arra, miért szenvedhet disszociatív identitászavar egy személy. Bár sok tényező vesz részt ebben a betegségben, a disszociatív identitászavarral küzdők általában traumatikus tapasztalatokkal rendelkeznek, különösen gyermekkorukban. Ez a traumatikus élmény megtörténhet ismételt érzelmi bántalmazás, fizikai bántalmazás vagy szexuális bántalmazás formájában. E tapasztalat miatt úgy tűnik, hogy egy személy önvédelmi mechanizmust hoz létre azáltal, hogy a tudatán kívül egy másik személyiséget hoz létre, hogy elkerülje az átélt intenzív traumát.

A disszociatív identitászavar, vagyis több személyiség tünetei

• A többszörös személyiségzavar fő jellemzője két vagy több különböző személyiség megjelenése, akik felváltva átveszik vagy irányítják önmagukat.
• Ezeknek a személyiségeknek mindegyikének más a neve, a gondolkodásmódja, a szokásai, a beszédstílusa, a fizikai jellemzői, sőt az írási stílusa is.
• Olyan jelek jelenhetnek meg, mint a depresszió, a túlzott szorongás, a gyakori bűntudat és az agresszió. Audio és vizuális hallucinációk is lehetségesek. Gyermekkorban a disszociatív identitászavarban szenvedők hajlamosak viselkedési problémákra, és nehezen tudnak összpontosítani az iskolában.
• Hangulatváltozások (hangulatingadozás), pánikrohamok, fóbiák, étkezési rendellenességek, alvászavarok (például álmatlanság és alvajárás), túlzott fejfájás és merevedési zavarok is gyakran kísérik a disszociatív identitászavarokat.
• Emellett gyakran fordulnak elő memóriaproblémák, különösen a jelenlegi és a múltbeli eseményekkel, az érintettekkel, a helygel és az idővel kapcsolatos emlékek. Egy személy minden személyiségének más-más emléke lehet. Amikor a passzív személyiség átveszi az irányítást, a felbukkanó emlékek általában homályosak vagy éppen ellentmondanak az eredeti eseménynek. Eközben egy dominánsabb vagy védőbb személyiségnek teljesebb az emléke egy eseményről. Tehát nem ritka, hogy a szenvedők nem emlékeznek arra, hogy miért voltak ott egy bizonyos időben és helyen.
• Minden személyiség azért jelenik meg, mert van kiváltó ok. Amikor az egyik személyiség átveszi a hatalmat, ez a domináns személyiség figyelmen kívül hagyhatja a másik személyiséget, vagy akár külön konfliktust is tapasztalhat. Az egyik személyiségből a másikba való átmenetet általában pszichoszociális stressz váltja ki.

Mi a különbség a disszociatív identitászavar és a bipoláris rendellenesség között?

Többé-kevésbé ugyanazok a jellemzők és tünetek, a disszociatív identitászavar gyakran összetévesztésre kerül a bipoláris rendellenességgel. A bipoláris rendellenesség szokatlan változások a hangulatban, az energiában és az aktivitásban. Ezt a rendellenességet mániás-depressziós betegségnek is nevezik, amelyben a szenvedő két fázist fog tapasztalni, nevezetesen mániás és depressziós. A mániás szakasz akkor következik be, amikor a beteg úgy érzi, hogy sok energiája van, izgatott és aktívabb a szokásosnál, ami alvási nehézségeket okoz, nagyon gyorsan beszél, képesnek érzi, hogy egyszerre különféle dolgokra képes, és hajlamos kockázatos dolgokra. Míg a depressziós szakasz ellentétes a mániás fázissal. Ez a két szakasz nagyon eltérő, és a különbségek közöttük intenzívek és drasztikusak.

A bipoláris rendellenesség és a disszociatív identitászavar közötti fő különbség az oka. Diszociatív identitászavar esetén a múlt traumája a zavar kiváltó oka. Eközben a bipoláris rendellenességben az agy felépítése, a genetika és az öröklődés játszik nagyobb szerepet. A disszociatív identitászavarban az egyik személyiség és a másik közötti változásokat gyakrabban a pszichoszociális stressz váltja ki, míg a bipoláris rendellenességnél egyértelműbb a minta. Például a mániás szakasz egy hétig következik, majd a depressziós szakasz 2 hétig.

Disszociatív identitászavarban szenvedők terápiája

A disszociatív identitászavarban szenvedők kezelése évekig tarthat. A disszociatív identitászavarral küzdőknek többféle terápiát ajánlanak, nevezetesen:

• Pszichoterápia: felnőtteknél a pszichoterápia öt-hét évig tarthat. A terápia fő célja több létező személyiség "egyesítése" úgy, hogy egy egész személyiséggé váljanak. A pszichoterápia segít a szenvedőknek olyan traumák kezelésében is, amelyek más személyiségeket váltanak ki. A megtett lépések általában tanulmányozzák a megjelenő személyiségeket, legyőzik a traumát, és több létező személyiséget egyesítenek egybe.
• Családterápia: a családok nagyobb tisztázása érdekében a disszociatív identitászavarral kapcsolatban. Tájékoztassa a családot, hogy milyen változások történnek, és figyelje meg a személyiség változásainak jeleit vagy tüneteit.
• Kezelés: bár nincs olyan speciális gyógyszer, amely gyógyíthatná a disszociatív identitászavart, az olyan tünetek, mint a szorongás és a depresszió, antidepresszánsokkal kezelhetők.