Az oltások története: a tehénhimlőtől a veszettségig

Az oltások az egyik legfontosabb megelőzés a nagyon fertőző betegségek ellen. Sokféle vakcinát állítottak elő annak megakadályozására, hogy megbetegedjen. De tudod, hogyan fedezték fel az oltást?

Era oltások előtt

A vakcina kifejezés csak 1796-ban volt ismert, amikor felfedezték az első himlőoltást. Ezt megelőzően az ókori Görögország, Kr. E. 429. óta törekedtek a betegség által okozott fertőzés megelőzésére. Abban az időben egy görög történész felfedezte, hogy a himlőből felépült embereket már másodszor sem fertőzték himlővel.

900-ban a kínaiak felfedezték az oltás ősi formáját, nevezetesen a variolációt. A variáció a himlő vírus átvitelének folyamata a himlővel rendelkező emberek elváltozásaiból az egészséges emberekbe, a himlő fertőzés megelőzése céljából. A változások a 18. században kezdtek terjedni az európai talajra, amikor himlőjárvány volt. Variolációval a himlő halálozási aránya abban az időben csökkenthető.

Edward Jenner, tehénhimlő és variola

Az első vakcinát variola vagy himlő ellen készítették, amelyet a nagyon halálos variola betegség megelőzésére készítettek. Az oltást Edward Jenner nevű orvos készítette Berkeley-ben, egy angliai vidéki területen 1796-ban.

A tehénhimlő elváltozás gennyének elvételével a fejősnő kezéből dr. Jenner tehénhimlő vírussal fertőzött meg egy 8 éves fiút, James Phipps-t. Hat hét múlva dr. Jenner variolációt hajtott végre (a genny áthelyezése a variola betegségben szenvedő személy aktív elváltozásából egy másik egészséges ember karjába tű segítségével) 2 pontig Phipps karján variola vírussal.

Ennek eredményeként kiderült, hogy a fiú nem volt megfertőzve Variolával, és egészséges maradt, annak ellenére, hogy a variolációs eljárást másodszor is megismételték.

Mit szólna dr. Jenner kapta az oltás ötletét?

Érdekesség, hogy a vidéken élő orvos hogyan találhatja meg az oltás fogalmát a korlátozott létesítmények közepette? Eleinte dr. Jenner figyel a helyi lakosokra, akik többsége tenyésztőként dolgozik. A teheneket fejők gyakran tehénhimlővel fertőzöttek (tehénhimlő), amely pustuláris elváltozásokat okoz a kezeken és a karokon.

Kiderült, hogy a tehénhimlővel fertőzöttek immunivá váltak a variola fertőzéssel szemben, amely abban az időben a faluban variola kitöréssel járt. Ezzel az élménnyel dr. Jenner megkezdi a világ első klinikai kutatását. A kutatás alternatívát eredményezett az 1600-as években Ázsiában, valamint az 1700-as évek elején Európában és Amerikában már elvégzett variációval szemben.

Miért hívják oltásnak?

Az oltás kifejezést dr. Jenner, mert ez az anyag tehénhimlőből származik, ahol a tehén latinul van vacca. A vakcina kifejezés a variola vakcinára utal, amíg 1885-ben Louis Pasteur kémikus felfedezte a veszettség elleni oltást. Azóta a vakcina kifejezés általánosabbá vált, nevezetesen egy gyengített vagy dezaktivált mikroorganizmusokat tartalmazó szuszpenzió, amely az immunitás serkentésére és a betegség fertőzésének megakadályozására szolgál.

Siker a különböző betegségek megelőzésében szerte a világon

Azóta az oltások tovább fejlődtek, és a fertőző betegségek megelőzésének egyik fő pillérévé váltak. Az oltóanyag-siker egyik legnagyobb jele az volt, amikor a WHO-nak sikerült a himlőt megszüntetnie azáltal, hogy 1956-ban az egész világon kiterjesztette a himlő oltási lefedettségét.

1980-ban a himlőt végül felszámolták, ami az orvostudomány egyik legnagyobb eredménye. A himlőn kívül számos más betegség, például kanyaró, gyermekbénulás, pertussis, diftéria és tetanusz elleni oltásokat találtak.

A történelemből ítélve az oltások készítésének célja nem más, mint az emberiség megmentése egy olyan halálos fertőző betegségtől, mint például a himlő. Ne hagyja, hogy a gondatlanság és a tisztázatlan információk féljenek az oltástól.

x