A meningitis szűrési eljárásai, a tünetek ellenőrzésétől a laborvizsgálatokig

Az agyhártyagyulladás az agy vagy a gerincvelőt védő hártyák bélésének gyulladása miatt következik be. A kezdeti tünetek azonban gyakran finomak. Valójában az agyhártyagyulladás veszélyes hatásokkal járhat. Ezért az orvosi vizsgálat fontos szerepet játszik az agyhártyagyulladás felderítésében, valamint az ok megfelelő kezelésének meghatározásában.

Vizsgálatok az agyhártyagyulladás diagnosztizálására

Az agyhártyagyulladás orvos által történő diagnosztizálása célja az agy bélésének gyulladásának megerősítése és az azt okozó fertőzés meghatározása.

Az agy nyálkahártyájának duzzadását nemcsak a betegségeket okozó csíra (kórokozó) egy típusa okozza, hanem a különféle vírusok, baktériumok, gombák vagy paraziták által okozott fertőzés hatása is lehet. Vizsgálatsorozattal biztosan meghatározható az agyhártyagyulladás oka, hogy megfelelő kezelést kapjon.

Ennek a betegségnek a fő diagnosztikai eljárása az ágyéki lyukasztás, amely a gerincvelő (cerebrospinalis) gyűjtése elemzés céljából. Vannak azonban utóvizsgálatok is, amelyek hasznosak a diagnózis eredményeinek kiegészítésére.

Az alábbiakban bemutatjuk az agy ezen bélésének diagnosztizálásához elvégzendő vizsgálatok szakaszait:

1. Az agyhártyagyulladás jeleinek és tüneteinek fizikai vizsgálata

Amikor először konzultál, orvosa megkeresi azokat a jeleket és rendellenességeket, amelyekről gyanítja, hogy agyhártyagyulladás tünetei. A fokális agyhártyagyulladás fizikai vizsgálatát a füleken, a nyakon, a fején és a gerincén végzik.

Erős fejfájás, amelyet nyakmerevség kísér, ennek a betegségnek a jellemző tünete. Erre az orvos lassan előre húzza a nyakadat. A nyak merev és fájdalmas állapota automatikusan lehajol.

Ezeket az egészségügyi problémákat általában az ízületek, az izmok és a gerinc fájdalma követi. Az orvos a csípőjéig hajtja a lábát, és lassan kiegyenesíti. Ennek a mozgásnak az elvégzése során a gerincben jelentkező erős fájdalom jelezheti az agyhártyagyulladás tünetét.

A menigitis diagnózisát azonban nem lehet kizárólag ebből a fizikai vizsgálatból meghatározni. További vizsgálatokra továbbra is szükség van utóvizsgálatként.

2. Vérvizsgálat

Ebben a vizsgálatban orvosa vagy nővére vesz egy mintát a véréből további elemzés céljából. A vérvizsgálatok eredményei alapján látható, hogy a szervezetben a fehérvérsejtek megemelkedett szintje révén fertőzés lép fel.

Ha az agy bélésének gyulladását erekben történő fertőzés (szepszis) követi, a vett vérminta megmutathatja az agyhártyagyulladást okozó baktériumok típusát.

Sajnos a vírusfertőzés okozta agyhártyagyulladás nem terjed át az erekben, ezért a bizonyosság érdekében más vizsgálatokra van szükség.

3. ágyéki Pungsi

A Minnesotai Egyetem tanulmánya szerint az ágyéki lyukasztás olyan teszt, amely a meningitis fő diagnosztikai információit szolgáltathatja.

Ezt a vizsgálati eljárást úgy végezzük, hogy mintát veszünk a cerebrospinálisból, amely a membránban található folyadék az agyat és a gerincvelőt védi. A folyadékot fecskendőn keresztül szívják fel. Az elemzést a cerebrospinalis folyadékban lévő komponensekről, például fehérvérsejtekről, fehérjékről és a fertőző mikroorganizmusokról kell elvégezni.

A cerebrospinalis folyadék elemzés eredményei ezután meghatározzák, hogy van-e valódi gyulladás az agy és a gerincvelő bélésében, valamint a fertőzést okozó mikroorganizmusokban. Ez azt jelenti, hogy csak ebből a vizsgálatból azonnal meg tudja mondani, hogy milyen típusú agyhártyagyulladás tapasztalható.

4. Polimeráz láncreakció (PCR)

PCR vagy molekuláris tesztek végezhetők az agy bélésének gyulladását okozó vírus típusának meghatározására. Ebben a vizsgálatban az orvos mintákat vesz a test folyadékaiból, például a cerebrospinalis traktusból, amelyeket a laboratóriumban vizsgálnak meg.

Funkciójának megfelelően ezt a tesztet csak akkor hajtják végre, ha az orvos azt gyanítja, hogy a vírusfertőzés okozza az agyhártyagyulladást. Ez azért látható, mert a vírusos agyhártyagyulladás tünetei általában enyhébbek, mint a bakteriális agyhártyagyulladás tünetei.

A PCR mellett az agyhártyagyulladás vírusfertőzése is ismert antitest teszteken keresztül, gyorsabb vizsgálati eredményekkel. Az eredmények azonban általában nem olyan pontosak, mint a PCR-teszt.

5. Szkennelési teszt

A betegség előrehaladásának értékeléséhez valójában nagyobb szükség van a fertőzött test belsejének állapotának vizsgálatára szolgáló letapogatási vagy képalkotó vizsgálatokra. Ez a vizsgálat azonban segíthet az orvosoknak megkülönböztetni az agyhártyagyulladást más betegségektől, amelyek szintén idegi rendellenességeket okoznak.

Az agyhártyagyulladás diagnosztizálása során számos szkennelési tesztet hajtanak végre, nevezetesen:

• Az agy CT vagy MRI: Ez a teszt meghatározhatja az agy agyhártyagyulladásának gyulladását. Ez a teszt különféle neurológiai rendellenességeket vagy más agyműködési rendellenességeket is feltárhat, amelyeket figyelembe kell venni a megfelelő kezelés meghatározásakor.
• A gerinc MRI-je: a teszt megmutathatja az agyhártyagyulladás gyulladásának helyét a gerincvelőben. Más rendellenességek, például daganatok, vérzés és tályogok (gennyes tasakok) is kimutathatók.
• Mellkas röntgen (röntgen): Bizonyos, a tüdőt megtámadó bakteriális vagy vírusos fertőzések összefüggésben lehetnek az agy bélésének gyulladásával. Az egyik példa a tuberkulózisos agyhártyagyulladás. Ez a feltétel megerősíthető ezzel a szkennelési teszttel.

Mikor szükséges ellenőrizni az agyhártyagyulladást?

A vizsgálat eredményei alapján az orvos meghatározza az agyhártyagyulladás megfelelő kezelését. Bár az agyhártyagyulladás gyógykezeléssel kezelhető, már kora életkorától kezdve tisztában kell lennie ennek a betegségnek a veszélyeivel.

Ha az agyhártyagyulladás jeleit és tüneteit tapasztalja, vagy felismeri őket, amikor a legközelebb állóval fordulnak elő, azonnal forduljon orvoshoz vizsgálat céljából. Vigyázzon olyan tünetekre, mint a krónikus fejfájás, amelyet nyaki merevség, hányinger és görcsrohamok kísérnek.

Az agyhártyagyulladás mielőbbi kezelése megakadályozhatja a veszélyes szövődményeket, amelyek tartós agykárosodáshoz és halálhoz vezetnek.